Egyszer mindennki szembesül a halál legyőzthetetlennek hitt erejével. Azzal a nagybetűs halállal, amely elnyel mindent: szeretteinket, életünket, reményünket. Szembesülünk a halál erejével a gyászban, a körülöttünk lévő világ kegyetlenségében és irgalmatlanságáben, a hazugságok és gyúlölködések lehúzó erejében.

De az irgalmatlanság és gyűlölet világába belép Isten irgalmának és Szeretetének hatalmas tette. A halál által elnyelt világba betör a Csoda, amely az egész világtörténelmet megváltopztatja, amely egész életünket kiragadja a halál mindent elnyelő hatalmából és Isten felé repíti.

Azon a hajnalon, a felkelő nap fénye valami rendkívüli dolgot hirdetett. Jézus sírja üres, Jézus nincs ott, ahol egy halottnak lennie kell. Az örömhír berobban először a tanítványok életébe majd az egész világ sötétségébe: Jézus él. A halál elnyelte az élet Urát, aki ezt önként vállalta miértünk. Elnyelte őt a halál de ezzel önmagára mondott ítéletet, mert Jézusban a halhatatlan király, a béke és az élet teremtő Ura jött el közénk. Jézus győzelme elnyelte a halált. Pont úgy, ahogy azon a hajnalon a reggeli napfény elnyelte és szerteoszlatta a sötétséget. A halálnak nincs ereje már. Életünk végén nem a semmibe hulló zsákutca, hanem az örök élet felé nyíló látóhatár áll.

Minden Húsvétkor ez a győztes Úr hív minket arra, hogy vele együtt örvendezzünk az élet győzelmének. Hív, hogy részesei lehessünk ennek a győzelemnek, merítve erejéből az úrvacsora ajándékában. A halál számtalan ereje vesz körül minket és a sötétségbe burkolózott világ bármit is kínál, csak lehúz. De az az Úr, akinek győzelme elnyelte a halált, megbékélést, kiengesztelődést ígér és ad.

Engedd, hogy életedben is elnyelje a halál minden erejét az Ő győzelme. Gyere meríts ebből a forrásból, találkozz te is ezzel a győzelemmel!