25 Ekkor felállt egy törvénytudó, hogy megkísértse őt, és ezt kérdezte: Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet? 
26 Ő pedig ezt mondta neki: Mi van megírva a törvényben? Hogyan olvasod? 
27 Ő pedig így válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, és felebarátodat, mint magadat.” 
28 Jézus ezt mondta neki: Helyesen feleltél: tedd ezt, és élni fogsz. 
29 Ő viszont igazolni akarta magát, ezért megkérdezte Jézustól: De ki a felebarátom? 
30 Válaszul Jézus ezt mondta neki: Egy ember ment le Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók kezébe esett, akik kifosztották, meg is verték, azután félholtan otthagyva elmentek. 
31 Történetesen egy pap ment azon az úton lefelé, de amikor meglátta, elkerülte. 
32 Hasonlóképpen egy lévita is odaért arra a helyre, de amikor meglátta, ő is elkerülte. 
33 Egy arra utazó samaritánus pedig, amikor odaért hozzá és meglátta, megszánta, 
34 odament, olajat és bort öntött sebeire, és bekötötte azokat. Azután feltette őt a saját állatára, elvitte egy fogadóba, és gondját viselte. 
35 Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak, és azt mondta neki: Viselj rá gondot, és ha valamit még ráköltesz, amikor visszatérek, megadom neked. 
36 Mit gondolsz, e három közül ki volt a felebarátja a rablók kezébe esett embernek? 
37 Ő így felelt: Az, aki irgalmas volt hozzá. Jézus erre ezt mondta neki: Menj el, te is hasonlóképpen cselekedj!