Kedves testvéreim az Úr Jézus Krisztusban! Nincs hasonló a mi Istenünkhöz, az Úrhoz – mondja Mózes a fáraónak, amikor az arra kéri őt, hogy könyörögjön érte és népéért az Úrhoz, hogy távolítsa el róluk a békákat, amik ellepték Egyiptomot a fáraó engedetlensége következtében. Isten ugyanis elküldte Mózest és Áront azzal az üzenettel, hogy bocsássa el Izráel népét, hogy szolgálhassa az Urat. A fáraó viszont ellene szegült az Úr parancsának, aminek következtében az Úr újabb csapásként békákat küldött a fáraóra és népére. Tudjuk, hogy tíz csapás érte Egyiptomot. Ezek közül ez volt a második és még nyolc következett mire a fáraó kész volt elengedni a népet, de még miután el is engedte őket, megbánta és nemsokra rá utánuk eredt. Az Úr viszont harcolt népéért és nem engedte, hogy visszajussanak az egyiptomi rabszolgaságba, ahonnan hatalmas kézzel szabadította ki őket, bizonyítva, hogy ő erősebb a fáraónál, Egyiptom minden istenénél, s elvezesse övéit a megígért földre. Mózes megkérdezi a fáraót, hogy mikorra szeretné, hogy a csapás megszűnjön. Holnapra. – válaszolja a fáraó. Úgy lesz, ahogyan mondod, hogy megtudd: Nincs hasonló a mi Istenünkhöz, az Úrhoz. És Mózes kiáltott az Úrhoz, aki Mózes szava szerint cselekedett és megszűnt a csapás. A fáraó viszont ezek után sem volt hajlandó elengedni a népet – amint említettem - sok nyomorúságot okozva ezután is engedetlenségével népének és magának is. Nincs hasonló a mi Istenünkhöz, az Úrhoz. – vallja Mózes és megtapasztalhatta ezt Isten népe történelme folyamán oly sokszor. Életének része az, hogy újra és újra megemlékezik az Egyiptomból való csodálatos szabadulásról. Felidézik Isten hatalmas tetteit. Hűségét, szeretetét. Nincs hasonló a mi Istenünkhöz, az Úrhoz. Egyedül Ő az Úr. Ő a mindeneket teremtő, fenntartó, irányító Isten, akié minden hatalom, akinél nincs hatalmasabb. Igen, a történelem folyamán, napjainkban is mindig voltak az embernek istenei. Nem egy, hanem több. Akiben bízik, akinek alárendeli idejét, erejét, akitől várja élete problémáira a megoldást, a segítséget. Az ember isteneket gyárt, alkot magának. Istenné tesz valamit. Tudjuk, hogy az ókori világban a többistenhit milyen elterjedt volt. Mindennek volt istene: háborúnak, tengernek, szerelemnek stb.. A fáraó is istenként tiszteltette magát. A békát pedig Heket istennőben imádták, akit békaként, vagy békafejjel ábrázoltak és aki a magzat fejlődéséért volt felelős, illetve a szülésnél volt az asszonyok segítségére. Jahve viszont az ő népének kijelentette, hogy nincs rajta kívül más Isten. Ő az egyedüli. És ezt az egyiptomiak is észrevehették volna, hogy nincs hatalmasabb, erősebb Nála, aki uralkodik a természeten, aki élet és halál ura, aki meghallgatja az imádságot, akivel szembeszállni nem érdemes. Aki harcol népéért, aki legyőzhetetlen. Az ember vagy elismeri az Urat egyedüli istennek, vagy szembeszáll vele, s megmarad a maga kis istenei mellett vállalva ennek következményeit. Az ember gyártotta istenségek, amikbe az ember veti bizodalmát, amitől várja élete áldásait (pl. pénz, tudomány, emberi erő és hatalom, szépség) mind mulandók. Ezek az istenségek megkérik a magukét. Áldozni kell nekik időt, energiát, amiért az ember cserébe kap valami ideig-, óráig valót, egy kis morzsát, vagy semmit. Istene szolgálatának pedig az ember test-lelki egészsége, kapcsolatai látják kárát. Az ember készítette istenek nem tudnak megtartani, mindent megoldani, biztosítani az örök boldogságot, jólétet, békességet. Elfogynak, megkopnak, elmúlnak. Nem tévedhetetlenek. Nem mindenhatók. Nem tudnak mindent megoldani. Nincs minden felett hatalmuk. Korlátoltak. Földiek, mulandók. A fáraó és istenei sem tudtak győzni az Úr felett, nem tudták megvédeni a bennük hívőket, Egyiptom népét, mert ő mindennél és mindenkinél hatalmasabb, legyőzhetetlen. Nincs hasonló a mi Istenünkhöz, az Úrhoz. – milyen áldás az, ha mi is ezt őszinte szívvel és hittel el tudjuk mondani, ha ennek fényében éljük az életüket. Ha Ő a mi egyedüli Istenünk. Bizony, nincs hozzá hasonló. Nincs olyan Isten, aki mindenható. Akit nem az ember alkotott és választott, hanem Ő alkotta, választotta az embert, szövetségre lépett vele. Szövetséget kötött a világgal Fiában, Jézusban, akiben az Isten testté lett, és feláldozta magát, vállalta a halált, hogy bűnbocsánatot és örök életet ajándékozzon mindazoknak, akik őt, az Ő jótéteményeit hívő szívvel elfogadják. Ennek a szövetségnek lettünk tagjai a keresztség által. Isten az életét áldozta a mi életünkért. Ő hozott áldozatot azért, hogy nekünk minden jóban részünk lehessen. Ez jelenthet vigaszt, erőt egész életünkben. Akkor is, amikor a halállal kell szembesülnünk. Mert nekünk olyan Istenünk van, aki nem csak meghalt, de fel is támadt. A halált is legyőzte. Jézus feltámadt! S ahogy Ő feltámadt, úgy mi is feltámadunk. A mi Istenünk életét odaáldozó, élő és életet ajándékozó, bűnbocsátó, kegyelmes Úr. Ez az Isten szereti az embert. Jókra és gonoszokra egyaránt felhozza napját. Gondoskodik teremtményeiről. Idejében kirendel mindent. Övéit védi, oltalmazza a gonosztól, a csapások, nyomorúságok, szenvedések közepette megtartja. Ítélete, bűnök feletti haragja nem sújtja azokat, akik Hozzá tartoznak. Védve vannak. E mellett az Isten mellett, az Úr mellett biztonságban vagyunk. Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk? Láthatta, tapasztalhatta ezt Izráel népe. Istennel szemben senki sem győzhet. Semmilyen más istenség, uralkodó, de még a halál sem. Az Ő páratlanságáról, hatalmáról, szeretetéről beszél az ének is: Nálad lett borrá a víz, Holtakat életre hívsz. Te ragyogod be az éjt, Te hozod el a reményt. Nincs más Isten, Nincsen más. Te vagy az Isten, aki nevére Leborul minden a földön, az égen, Hegyeket mozdít, beteget gyógyít az Úr ma is! Szíveket hódít, sebeket gyógyít az Úr ma is! És hogyha Isten velünk, ember mit árthat nekünk, Mert hogyha Te vagy velünk, ki lehet ellenünk? Ki lehet ellenünk? Nincs hasonló a mi Istenünkhöz, az Úrhoz! Biztos mi is bizonyságot tudunk tenni az ige igazáról és el tudunk mondani saját életünkből egy-két példát, ami megerősíti azt, hogy nincs hasonló a mi Istenünkhöz, az Úrhoz. Milyen örömmel tölt el bennünket – ezeket felidézve is - , hogy hatalmas, kegyelmes, szerető Istenünk van. Milyen jó Róla beszélni másoknak és hozzá hívogatni. Amikor büszkék vagyunk valamire, amink van, ami bevált, megbízható, jól működik, amivel nagyon elégedettek vagyunk (lehet az egy cipő-, ruha- vagy háztartásigép-, autómárka), akkor ahhoz ragaszkodunk és másoknak is ajánljuk. Nincs hasonló a mi Istenünkhöz, az Úrhoz! Igen, így van ez ma is. Mit vált ez ki belőlünk testvéreim, hogyan hat ránk ez az ige, Istenünk mai üzenete? Az Ő páratlanséga? És mi következik számunkra abból, hogy nincs hasonló a mi Istenünkhöz, az Úrhoz? Nincs hasonló a mi Istenünkhöz, az Úrhoz! Olyan jó lenne, ha ezt sosem felednénk, ha ennek igazságával és örömével élnénk a mindennapjainkat. Ez hatná át az örömmel teljes perceinket, de a fájdalmas, küzdelmes, embert-, hitet próbáló napjainkat is. Ennek hite őrizné szívünket minden bálványistentől. Ennek hitével indulnánk el az új tanévbe, vissza a munkahelyre, a hétköznapokba nem félve semmitől és senkitől, de az Úrban bízva, Őt szolgálva. Adja, hogy így legyen! Ámen.