GYŐR-SZABADHEGYI

2023.április 7-én, 42 gyülekezeti tag szereplésével, kétszer is előadtuk a Passiót Győrben. Az a hála, szeretet, öröm, meghatottság ami áradt felénk az előadás után leírhatatlan élmény. Megrendített, megítélt, felemelt-mondta egy néző , életem legcsodálatosabb Húsvétja-mondta egy másik és özönlöttek az őszinte, mély  mondatok. Büszkék vagyunk, hogy ilyen csodálatos, lelkeket megérintő előadás társrendezői lehettünk.

 Az egész február 5-én kora reggel kezdődött, amikor elindultunk Győrből a Ferenciek terére, hogy részt vegyünk a Passió-rendező képzésen. Eredetileg  2020-ban a budapesti Arénába szervezett Passió szereplőinek jelentkeztünk, szomorúak voltunk, amikor a Covid miatt elmaradt az esemény. Az e-mailben kapott felhívásnak, hogy rendezzünk Passiót a saját gyülekezetünkben, nagyon megörültünk. Élő gyülekezet a miénk, évek óta közös nyitótáncot tanulunk be a református bálunkra, van dicsőítő zenekarunk, énekkarunk, ifink, közös kirándulásokra is járunk, de a színjátszást még sohasem próbáltuk.

A képzés szuper volt, Meskó Zsolt a szervező-rendező olyan meggyőzően beszélt a Passió szervezéséről, jelentőségéről, hogy már ott elhatároztuk, mi is megcsináljuk. Megkaptuk a szövegkönyvet, kaptunk füzetet a jelenetek pontos leírásáról, instrukciókat, hogyan kezdjünk hozzá a szervezéshez.  Mivel jó barátnők vagyunk, egyébként is sokat találkozunk, beszélgetünk, most még több időt töltöttünk együtt, azon gondolkodva kik legyenek a szereplők, hogyan induljunk el. Mikor összeírtuk, kikre gondoltunk, elkezdtük megszólítani a gyülekezeti tagokat. Szinte mindenki örömmel vállalta a feladatot. Amikor megvoltak a főszereplők, folyamatosan kerestük a nép tagjait, nagy örömünkre egyre többen jelentkeztek. Az első próba előtt nagyon izgultunk, hogy fogjuk az egészet levezényelni, rendezőként helyt állni. Az rögtön kiderült, hogy nagyon kicsi a helyünk, az Úrasztala teljesen elfoglalja a teret. Azt gondoltuk, az elmozdíthatatlan, de engedélyt kaptunk, hogy félretegyük, így minden próba nagy erőlködéssel kezdődött, a férfiaknak el kellett cipelni a nehéz márványasztalt.

Nem mondjuk, hogy mindig tökéletesen zajlottak a próbák, sok hibát is elkövettünk- amit utólag megbeszéltünk- de valami csodálatos módon mégis haladtunk előre. Péntekenként próbáltunk, néha úgy éreztük semmi sem volt a helyén, de amikor megérkeztek a jelmezek ismét nagy lendületet kaptunk. Egy héttel Nagypéntek előtt a próbán volt a mélypont. Valahogy nem állt össze az előadás, hihetetlennek tűnt, hogy mi ezt egy hét múlva elő tudjuk adni, rossz volt látni a szereplők arcán is a csalódást. De mi nem adtuk fel, megvolt a látásunk, hogy sikerülni fog! A nagyhéten minden nap próbáltunk. Annyira jó érzés volt, hogy szinte mindenki ott volt minden próbán, ebben a rohanó világban a szereplők rászánták az idejüket, hogy minél jobb legyen az előadás. Szerdán rossz hírt kaptunk: az egyik főszereplőnk (a Fekete Zakós akinek a legtöbb szövege volt) anyukája stroke-ot kapott, kórházba került. Jó volt megtapasztalni, hogy mindenki imádkozott Érte, csütörtökön már jobban volt.

Az előadás előtti éjjel alig tudtunk aludni az izgalomtól. Nagyon világos a templomunk, meg kellett oldani az ablakok, ajtók elsötétítését is, sok ügyes ötletnek hála, ez is megtörtént. Reggel beszerelték a templomunkban a hang-és fénytechnikát, mindenki felöltözött a jelmezébe, elkezdtük a főpróbát. Olyan gördülékenyen, szinte hiba nélkül ment, alig hittünk a szemünknek, összeállt a darab! Közben gyülekeztek a nézők, a plakátoknak, az internetes újságcikkeknek, megosztásoknak hála rengetegen eljöttek. Lelkészünk vezetésével közösen imádkoztunk, kértük a Szentlélek segítségét az előadáshoz. És megkaptuk. Minden várakozásunkat felülmúlta az előadás, a szereplők olyan átéléssel játszottak, hogy talán nem túlzás állítani, egy csoda részesei lettünk. Méltó módon sikerült bemutatnunk Jézus értünk viselt szenvedéseit, a jelenbe emeltük át a 2000 évvel ezelőtt történteket. A délutáni előadáson még többen voltak, sokan még egyszer is eljöttek megnézni, hívogattak másokat is.

Nehéz szavakba foglalni azt a sok mindent, ami a Passió szervezése kapcsán ért minket. Valahogy hirtelen a felnőttek világában találtuk magunkat és annyi bátorítást, dicséretet, szeretetet kaptunk , ami örökre velünk marad. De azt is megértettük, hogy minden jó Istentől származik, hogy Ő milyen csodálatos módon kipótolja a hiányosságainkat és Benne bízva, az Ő szavára figyelve bármire képesek leszünk az életben.