Mindannyian várunk valamit. Minden várakozás mögött ott van az is, hogy várjuk életünk megváltását, hogy megszabaduljon a bizonytalanságok, a „mi lesz ha…?” és a „miért?” kérdések terhétől. Van, akinek ígéretére érdemes adni, és várni annak beteljesülését.

"De amikor eljött az idő teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született a törvénynek alávetve, hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy Isten fiaivá legyünk." (Galata levél 4, 4-5)

Jézus eljött. Törékeny kisgyermekként kiszolgáltatva egy édesanya gondviselésének. Bámulatos Isten ezen kedvessége, gyengédsége, ami a bethlehemi jászolnál mutatkozott. De még bámulatosabb Istennek az a szeretete, amely abban mutatkozott meg, hogy miért jött Jézus. Mert Jézus azért jött, hogy a mi Isten nélküli árvaságunknak véget vessen, a minket terhelő átkot legyőzze, és Isten gyermekeivé lehessünk. Jézus győzni jött és győzött. Ezért, miközben csodáljuk a betlehemi jászol kedvességét, nem szabad elfelejtenünk, hogy az Úr, akinek születését ünnepeljük, ma élő, győztes Úr, a Király, aki hív. Hív az élet útjára.

Várjuk Karácsonyt. De vajon várjuk az Urat? Várjuk, hogy hívjon? És ha hív, miért mozdulunk olyan nehezen?
Annyi mindent várunk az élettől… de nem merjük várni az élet Urát. Sokszor jobban elvagyunk saját illúzióink hamis elvárásai között, mintsem higgyünk annak az Úrnak, aki már bizonyított. A betlehemi jászol meghittsége mögé szeretnénk bújtatni életünk minden elviselhetetlenségét, kiábrándultságát, csakhogy ne kelljen meglátnunk, hogy ez az akkor közénk született Úr a kereszt brutalitásában mindezt elhordozta, legyőzte.

Jézus megszületett. Minden igaz váradalom megtalálta és örömöt talált benne. Győzelme után sem hagyott el minket: Szentlelkével közöttünk van, és ma is csodákat tesz mindazokkal, akik merik követni őt és örülnek a találkozásnak.

Testvérem! Mindannyian, akik az ő nevét viseljük erre a találkozásra és erre az örömre vagyunk hivatva. Van egy hely, ahol újra és újra beléphet a találkozásnak ez az öröme a mindennapok hús-vér valóságába: az úrvacsora. Várod a Karácsonyt? Várod az Úrvacsorát? Ne félj őt tenni az ünnep középpontjába. Minden más innen fogja megkapni azt az örömet, amit senki nem vehet el.

Az Úr visszajön ítélni élőket és holtakat. A Karácsony kevésbé hangoztatott üzenete ez: találkozni fogunk az Úrral. Ahogy egykor a betlehemi jászol meghittségében közénk jött, örömet hozva az embereknek, ugyanúgy a visszatérése teljessé tesz minden örömöt és beteljesít minden igaz várakozást.

Ne félj várni őt! Ne félj várni a Karácsony Urát! Gyere, találkozz vele már most: várd az úrvacsorát!