Kedves Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban! Közeleg az advent. Jövő héten már advent első vasárnapját üljük. Az advent szó eljövetelt jelent. Karácsony napját négy adventi hét előzi meg. Azokban a napokban mindnyájan már készülődünk Jézus Krisztus testet öltésének ünnepére. Az üzletek már jó pár hete jelzik számunkra, hogy közeledik az ünnep, s mi is lassan megkezdjük az előkészületeket. Gyors léptekkel közeledik felénk az advent és karácsony, de ne feledjük el, hogy keresztyén emberként mi örök adventben élünk, hiszen Jézus Krisztus ugyan megszületett erre a földre, majd visszatért a mennyei dicsőségbe, de arra is ígéretet kaptunk, hogy visszajön egyszer, akkor már isteni dicsőségében. Eljön ítélni élőket és holtakat – valljuk az Apostoli Hitvallásban. És erre az eljövetelére figyelmeztet ma bennünket igénkben. Vigyázzatok! Vigyázzatok, legyetek ébren, mert nem tudjátok, mikor jön el az az idő! Nem tudjátok, mikor jön vissza az Emberfia! Vigyázzatok, nehogy készületlenül találjon benneteket az a nap! A világ elmúlása sokakat foglalkoztatott a múltban és foglalkoztat ma is. Az ember sokat találgat, kutat: mi fog történni, hogyan lesz vége a világnak, mikor fog mindez bekövetkezni? Jézus előre szól ezekről a dolgokról. Elmondja, hogy mi mindennek kell bekövetkeznie, mi előzi meg az Ő visszajövetelét. Ezekből a jelekből következtethetünk közelségére, de visszajövetelének pontos idejét felesleges találgatni, számolgatni, hiszen azt nem tudjuk megfejteni. Azt egyedül az Atya tudja. Hiábavaló minden emberi erőfeszítés, tudomány, nem tudjuk megjósolni. Az eddigi előrejelzések is mind csődöt mondtak. Nem tudhatjuk, azt viszont tudjuk, s érezzük, hogy az a nap egyre közelebb jön hozzánk. Nem mindegy viszont az, hogy miként ér bennünket az Úr visszajövetelének napja. Felkészülten, vagy készületlenül? S azért, hogy felkészülve találjon bennünket, int, figyelmeztet bennünket és mindenkit Jézus: Vigyázzatok! Nagy szükségünk van Jézus figyelmeztetésére. Az Ő visszajövetelére talán sokszor nem is gondolunk. Nem gondolunk arra, hogy bármelyik pillanatban megérkezhet, hogy talán ez az óra életünk utolsó órája. Hajlamosak vagyunk erről elfeledkezni és belemerülni teljesen a hétköznapokba, a világba, bűneinkbe. Talán ilyenkor, karácsony közeledtével, az adventi időszakban jut eszünkbe az, hogy mi örök adventben élünk, vagy egy-egy betegség alkalmával, esetleg koporsónál megállva. Tudjuk, hogy a figyelmeztetések arra valók, hogy valamire felhívják figyelmünket, hogy valamire felkészítsenek: a közlekedésben pl. egy veszélyes kanyarra, vagy csúszós útra. Az időjárás jelentés figyelmeztet pl. a havazásra, a hőmérsékletváltozásra. Egy szakácskönyv pl. arra, hogy mitől lesz jellegzetes íze az ételnek, mire ügyeljünk az étel elkészítése közben. Az orvos figyelmezteti a beteget, hogy mit egyen vagy ne egyen, mire vigyázzon. A fiatalok figyelmét felhívják a rájuk leselkedő veszélyre, amit az alkohol, a kábítószer, a laza erkölcsi élet rejt magában. Sok helyről sokféle módon érkeznek felénk figyelmeztetések azért, hogy ne készületlenül érjen bennünket egy-egy esemény, hogy tudjuk mire számítsunk, esetleg azért, hogy elkerüljünk valami számunkra kellemetlent, ami nem hasznunkra, hanem kárunkra válna. A figyelmeztetések óvnak bennünket. Milyen jó, hogy a mi Urunk is figyelmeztet bennünket mindenkor. Figyelmeztet arra, hogy mit tegyünk, és mit ne tegyünk azért, hogy jó sorsunk legyen. Milyen jó, hogy figyelmeztet bennünket arra is, hogy Ő visszajön. Miért jó az, hogy Ő figyelmeztet? Mi hasznunk van belőle, s ha komolyan vettük a figyelmeztetést, mit vár tőlünk, hogyan kell készülnünk? Egy diákéletből vett példával szeretném ezt egy kicsit közelebb hozni, megvilágítani akkor is, ha a példa nem tökéletes, de talán kicsit segítségünkre lesz. Mindannyian voltunk iskolások. Mindannyian nem egy, nem két számonkérésen estünk át szóbeli felelet, vagy éppen írásbeli dolgozat formájában. Elkezdtük az évet. Óráról órára haladtunk szépen a tananyaggal, míg aztán elérkeztünk egy tematikai egység végéhez, s akkor jött a számonkérés. Menet közben is volt, de ilyenkor a tanár már előre szólt, hogy jövő órán ilyen, vagy olyan formában, felelünk. Feladta azt is, hogy mit ismételjünk át, mit nézzünk át, miből lesz a számonkérés. S mi, hazamenve nekiláttunk az ismétlésnek. Felkészültünk az órára. Igyekeztünk mindent szépen, a legpontosabban átnézni, hogy minél jobban sikerüljön a felelet, s bíztunk benne, hogy munkánknak meg lesz a gyümölcse, s azt hiszem, a legtöbb esetben így is lett. Persze, aztán bizonyára akadtak olyanok is, akik mit sem törődtek a készüléssel. Ez meg is látszott az eredményeiken. Talán voltak olyanok is, akik nem tudták, hogy számonkérés lesz, mert épp akkor nem voltak iskolában és senki sem tudatta velük. Bizonyára ők sem büszkélkedhettek nagyon jó jeggyel, ha csak nem készültek óráról órára lelkiismeretesen. Ennek a sánta példának a segítségével talán látjuk azt, hogy milyen jó, hogy az Úr figyelmeztet bennünket, hogy int: legyetek ébren! Legyetek készen! Ahogy a tanár figyelmeztette a diákokat a számonkérésre, ők pedig fel tudtak készülni és meg lett az eredménye azoknak is, akik készültek, s azoknak is, akik figyelmen kívül hagyták a figyelmeztetést, úgy figyelmeztet bennünket is a mi Urunk. Vigyázzatok! Legyetek ébren! Amit pedig nektek mondok, azt mindenkinek mondom: Vigyázzatok! Éberségre, vigyázásra int bennünket a mi Urunk, mert nekünk is számot kell majd adnunk életünkről. A Tőle tanultakról. Mindarról, amit és akit nekünk adott, ránk bízott. Tetteinkről, cselekedeteinkről, szavainkról. Jó dolog, hogy az Úr figyelmeztet bennünket, mert így tudjuk, hogy mi vár ránk. Tudjuk, hogy lesz számonkérés, tudjuk, hogy ha hűek voltunk Őhozzá, ha megbecsültük, amit Tőle kaptunk, ha jó és hű szolgái voltunk, meg lesz a jutalmunk. Ha felkészülünk a Vele való találkozásra, ha úgy tudjuk álomra hajtani fejünket, hogy lehet, hogy reggel nem ébredünk fel, ha naponta kezébe tesszük le életünket, ha Tőle kérjük a bűnbocsánatot, ha elrendezzük az életünket, lelkünket kapcsolatunkat Istennel és emberrel, nincs mitől félnünk. Nem tudjuk az időpontot. Hogy mikor kérnek bennünket számon, hogy mikor jön vissza a mi Urunk, de nekünk mindig készen kell állnunk! Amint a diáknak is tulajdonképpen mindig készen kell lennie, minden órára fel kell készülnie - hogy ismét egy példával éljek – hiszen, sohasem tudhatja, hogy mikor hívják ki felelni. Az, hogy felelt az elmúlt órán, még nem biztosíték arra, hogy a következő órán nem fog. S ha arra hagyatkozik, hogy ő a múlt órán felelt, most nem rajta, hanem máson van a sor, s nem készül, nagyon meglepődhet. Ha viszont annak ellenére is készül, jól szerepel másodszor is. Ahogy ebben az esetben a diák nem tudhatta, hogy kihívják-e vagy sem, úgy mi sem tudjuk számonkérésünk idejét. Ezért jó, ha mindig készen állunk, s akkor nem csalatkozunk. Legyen áldott az Úr azért, hogy Ő visszajön! Visszajön és összegyűjti választottait. Legyen áldott azért, hogy ma ismét figyelmeztetett bennünket arra, hogy mindenkor legyünk készen, mert az Ő visszajövetelének napját és idejét senki sem tudja. Fogadjuk meg intését, figyeljünk figyelmeztetésére! Várjuk Őt! Életünk legyen Vele élt, Rá figyelő, Neki engedelmeskedő élet! Ő legyen ebben segítségünkre! Ámen.