GYŐR-SZABADHEGYI

Nehéz időszak van a hátunk mögött. Nem tudjuk, hogy meddig tart, és mi mindent rejt még a jövő. Olyan időszak, amelyben a járvány és a vele járó helyzet emberekre, érzésekre való tekintet nélkül telepedett rá életünkre. Ezzel együtt a halál erői elemi erővel szóltak bele életünkbe hatalmas pusztítást végezve. Tragédiák, gyász, válasz nélkül maradt megannyi „Miért?!”. Felszínre törtek lelkünk mélyére kényszerített félelmeink, és szembesültünk törékenységünkkel, esendőségeinkkel. És persze, ahogy lenni szokott, ezzel együtt felszínre került a harag, a türelmetlenség, az önzőség és az a leírhatatlan emberi gonoszság, amely mások gyászán élősködve próbáltak, próbálnak hasznot húzni maguknak. És persze ott van az önmarcangolássá fajult lelkiismeret-furdalás, a feloldozás nélkül maradt törések, megroppanások, a gyógyulástól megfosztott vérző és sajgó sebek. Olyan időszakban vagyunk, amely a legfontosabbaktól akar megfosztani minket: hittől, reménytől és szeretettől.

 

Ám ebben az időszakban talán még erőteljesebben szól az Örömhír! Van valaki, aki legyőzte a halált és annak minden erejét! Van Valaki, aki tud adni feloldozást, tud adni megbékélést, kiengesztelődést. Tud adni vigaszt – nem üres szavakat, hanem erőt. Olyan erőt, ami hatalmasabb minden tragédiánál, minden félelemnél, felülmúlja a harag és a belefásultság pusztító erejét. Erőt, ami újjá teremti az életet.

 

Ő hív mindannyiunkat: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek”. Ő szólt egykor így: „Vesd az Úrra terhedet, és ő gondot visel rád! ” (Zsoltárok 55, 23)

 

Hogyan kell ezt csinálni? Hogyan lehet letenni terheinket? Hogyan lehet találkozni vele?

​

Ebben nyújtunk segítséget. 

 

Mindenkinek, aki ezt a lelki békét várja és keresi, aki terhét végre úgy akarja letenni, hogy az ne örvényt kavarjon, hanem megbékélést hozzon.