Miért fogadta Jézust örömmel a sokaság? Mert várták őt.
Mikor fogadták örömmel? Amikor visszatért.
Jézus járt-kelt. Faluról falura, városról-városra. Nem maradt mindig egy helyen. Eközben pedig tanított, gyógyított, hirdette az örömhírt. Sokan követték, vették Őt körül. Szerették hallgatni. Jöttek hozzá gyógyulni vagy éppen segítségét kérni szeretteik számára. Betegeket gyógyított, halottakat is feltámasztott. Áldás volt a jelenléte. Szükség volt rá. Testi-lelki értelemben egyaránt.

Amikor visszatért, örömmel fogadták, mert várták őt. Várták, hogy visszatérjen. S amikor ez megtörtént, örömmel fogadták. Örültek Neki. Jó volt, hogy ismét köztük van az áldott orvos, a hatalommal bíró, hatalommal tanító Jézus. A Szabadító.

Jézus ma is ugyanaz, aki volt több mint kétezer évvel ezelőtt. A ma emberének is ugyanúgy szüksége van rá és Ő maga áldás az ember számára. Ő életünk adója, megváltója, megtartója. Irántunk való szeretetét nap, mint nap tapasztalhatjuk. Segítségül lehet Őt hívni, lehet tanácsát, vezetését kérni. Ő kész segíteni. Velünk van. Láthatatlanul, de érezhetően. Hall minket, lát minket, együtt érez velünk. És egy nap visszatér majd hatalommal és dicsőséggel erre a földre és újjá lesz minden. Örök békességben, szeretetben, bűn, halál és fájdalom nélkül élhetünk örökké – mert ezt Ő lehetővé tette és ebben lehet része mindenkinek, aki hisz Őbenne.

Várni Jézust és ezért örömmel fogadni. Lehet ma is. Sőt, erre hív bennünket: hogy várjuk Őt, mert megígérte, hogy visszajön. S aki várja és tudja, hogy Kit vár és mit hoz el, mi érkezik el Vele, az örömmel tudja fogadni. Jó lesz Őt meglátni, Vele lenni és Vele élni örökké! A bennünket szerető, értünk született, meghalt és feltámadt-, minden szükségünket betöltő Krisztussal.

Te várod Őt?