DSC04942.JPG

Az Úr csodásan működik

Kiss Erzsébet

E drága énekünk (M.R.É. 458.sz.) egész életünkben jól „dalol”. Nagyon sokszor: családban, gyülekezetben tapasztalhattuk, hogy minden sora Igazság. A mostani bizonyságtételemen keresztül szeretném megosztani hittestvéreimmel azt a Csodát, amelyet bűnös emberként éltem át férjemmel, középső leányom családjával a Szentföldön, a Jordán folyó partján, 2009. Pünkösd ünnepén.

A fenti dicséretünk harmadik versszaka: „Bölcs terveit megérleli, rügyet fakaszt az ág. S bár mit sem ígér bimbaja, pompás lesz a virág. Ki kétkedőn boncolja őt, annak választ nem ád, de a hívő előtt az Úr megfejti önmagát.” Azt hiszem: nincs olyan hívő ember, aki ne tapasztalhatta volna meg találkozást az Úrral! Méltatlanságom ellenére, olyan ajándék, csoda ért bennünket, melyet elég sokáig nem mertünk másokkal is megosztani, nehogy kérkedésnek érezze bárki. Aztán, lassan-lassan, először lelkészeinkkel, majd néhány hittestvérrel megosztva, az Úr adta csodát bátorkodom leírni. Célom: az Örömszerzés mindazoknak, akik el nem múló szeretettel hisznek az Úr Jézusban!

Már az is egy csoda, hogy Istenünk lehetővé tette a Szentföldre az utazást. A Szentírást olvasó ember, és én is, maga előtt látja a helyszíneket, a választott nép hazáját, az Úr Jézus földi életének csodálatos területét. Nagyon-nagyon vágytam én is látni a helyeket és ajándékként Isten ezt megadta „Ráadásként”. 70. születésnapomon lepett meg az utazással középső lányom és családja. Utólag tudtam meg, hogy odahaza több helyszín is szóba jött és döntésük Izraelre jutott! Íme: a Szentlélek munkája! ...

Addig mi a férjemmel nem repültünk. Nagy izgalom, nagy élmény! Tíz napig róttuk a Szentföld tájait! Názáret, a Genezáreti tó, Kapernaum, a Boldogmondások Hegye, Jeruzsálem az olajfák hegyével, a Szentsír Bazilikával, Izrael múzeum a Könyv Szentélyével, a Holocaust múzeum, a Holt-tenger, Kumrám… Minden helyszín megannyi hitajándék, mennyei csoda! Külön-külön megérdemelné, hogy közkinccsé tegyék! Megtapasztaltuk az Úr Jézus tanításának, csodáinak, keresztáldozatának, feltámadásának, mennybemenetelének ma is élő és ható valóságát! Kérem az Urat, hogy a Hit drága kincse legyen családom minden tagjának a szívében!

És… a csoda! Előbb, a Genezáreti tó partján, árnyas fa alatt pihentünk. A tó felől a szelő simogatott bennünket, A férjem, Károly a nagy csendben megszólalt és szépen elmondta a csodálatos halfogás történetét. Csak úgy… spontán módon. Alig fejezte be a történetet: a vízen megjelent a bárka. Szólni sem tudtunk. Innen a Jordán folyóhoz mentünk, oda, ahol kilép a Genezáreti tóból, ott van Jardenit, a keresztelőhely. Itt ért bennünket az a csoda, amelyet érdemtelenül, bűnösökként úgy kaptunk, hogy sokáig nem is mertük elmondani. Itt követtem el egy olyan gyarlóságot, és kaptam cserébe mégis az Úr Jézustól egy olyan figyelmeztetést és ajándékot, ami azt hiszen földi életem legnagyobb csodája!

A Jordán, mindenki tudja, hogy szent folyó. A Frigyláda átvitelekor a folyó vize kettévált, itt keresztelte meg János az Urat, Jézust, és megnyílt az ég. Én is nagyon vágytam látni. Csalódottan álltam a víz partján. Zavaros vize, a felszínén úszkáló madártollak, korhadt falevelek, ágacskák és fentebb keresztelkedtek azok, akik nem törődtek a víz színével, csak az Úr Jézussal! Itt, megállva a parton, távolabb a bemerítés színhelyétől családom lehúzta a cipőjét, belementek a vízbe, de én nem. Imádkoztam, de farizeus módra. Ahogy az evangéliumban olvassuk a farizeus és a vámszedő imáját. Hálád adtam én mindenütt és itt is az Úrnak, hogy itt lehetek. Hogy látom a Jordánt. De! Milyen jó – mondtam én imádkozásomban – hogy pici gyermekként megkereszteltek! Elég nekem az a három pici csepp. Ráadásul még úgy meg is botránkoztam”, hogy hányan belemerítkeznek a folyó zavaros vizébe. A Jordán folyón a fák árnyékában, a víz tükrében nem láttuk azt, amit itthon a fényképen: Jézus Krisztus arcát! Nézett minket. Megnyílt az ég?!

https://photos.app.goo.gl/jUC5YNfhSCxF1apFA

„Íme, én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” – olvassuk Máté evangéliuma 28. fejezetének a végén, és elhangzik minden kereszteléskor. Amikor láttuk a képet, nagyon elszégyelltem magam, de előtte is foglalkoztatott, gyötört a vád. Én! Bűnös, szennyes ember! Az Úr Jézus a saját vérével, szenvedésével váltott meg engem. Ki vagyok én, hogy a Jordán zavaros vizénél öntelten álltam? Mégis! Mégis! Ez a bűnbocsánat jele. Mivel olyan sokszor megbocsátott már, most megmutatta magát. „Itt vagyok, látlak, de szeretlek!” Bűnösként is elfogadlak! – mondja Jézus. Mit felelhetek neki?
„Amint vagyok, sok bűn alatt, de hallva hívó hangodat, ki értem áldozád magad, fogadj el Jézusom!” „Amint vagyok, nem várva hogy lelkemnek terhe, szennye fogy, Te aki megtisztíthatod, Fogadj el Jézusom!” (M.R.É. 296. sz. ének) Köszönöm Uram! Kérlek add, hogy a Benned vetett hit soha ne fogyjon el, hogy drága családom és gyülekezetem tagjai is örömmel járjuk ezt az utat, amelyet Ő mutat!

Köszönöm, hogy megoszthattam e csodát hittestvéreimmel is! Kérem az Urat, hogy az Ő Szentlelke vezessen mindnyájunkat! SDG!