GYŐR-SZABADHEGYI

A drámapedagógiával főiskolásként találkoztam először, de inkább csak távolról szemléltem, ahogyan évfolyamtársaim előadják a málenkij robotra elhurcolt tiszaladányi emberek kálváriáját. Soha nem gondoltam, hogy nekem keresnivalóm lenne színpadon, előadásban. Azóta a munkám során és a továbbképzések által megéreztem, megértettem, milyen nagy erővel lehet megtapasztalni egy-egy szereplő érzéseit, ha belehelyezkedem a történetbe. A szereplőét és a magam érzéseit. Itt is megnyílik egy kapu az önismeret felé, ahogyan Isten szembesít önmagunkkal, de feloldozást is kínál: „én így szeretlek, teljes valóddal, általad szeretett és elutasított tulajdonságaiddal együtt!”

Jeruzsálemi asszonyként elítélő, tömegben eltűnő, de a tömeggel együtt sodródó szerepet éltem meg, miközben láttam Mária szenvedését is, ahogyan visszatért közénk, jeruzsálemi asszonyok közé. Először nagyon idegen és fájó volt kiabálni: „Feszítsd meg!” Az első próba után igyekeztem kifejezni a Jézust alakító Lóri felé, hogy nagyon is kedveljük, nem akarunk neki rosszat, - próbáltam kikérdezni, hogyan éli ő meg ezt, hogy így kiabálunk rá. Akkor azt mondta, igyekszik távol tartani magától a szerepet… (ahogyan az előadás
során látszott, nem hiszem, hogy sokáig sikerült neki távol maradni)

Aki ismer, tudja, hogy nem szeretek senkit megbántani, de kemény és bántó tudok lenni, amikor sötét felhők gyülekeznek felettem, fáradt vagy tehetetlen vagyok. Ahogy visszagondolok az ismételt „Feszítsd meg!, Feszítsd meg!" kiáltásokra, kérem Alkotómat, feszítse meg bennem mindazt, ami megnehezíti a mindennapokat, amikor anyaként, házastársként nem vagyok szeretettel, nem hagyatkozom Rá aggódás nélkül, saját erőből gazdálkodom, amikor nem bocsátok meg, nem figyelek oda a körülöttem lévők érzéseire vagy nem tudom az érdekeimet szeretettel képviselni.

Túl az ünnepi eseményeken, vendéglátásokon, a Passió ajándéka elkísér. Sokszor nézek úgy Jézusra, mint tökéletesre, megközelíthetetlenre, pedig Ő nekünk ajándékozta és ma is nekünk akarja ajándékozni magát. Az emmausi tanítványokhoz hasonlóan kérem, „Maradj velünk, mert esteledik, a nap is lehanyatlott már!”* és tudom, kérni sem kell, mert Ő megígérte: „íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.”**
*Lk 24:29
**Mt 28:20