GYŐR-SZABADHEGYI

"Csak rajtam, rajtad múlik, a tömeg szavából mi az, mit meghallasz…"

"Ki vagyok én, s ki vagy te?
Kajafás, Júdás, Pilátus, Barabás, vagy csak az útszélre félredobott bazaltkőnyi megdermedt hallgatás"

És valóban… Katolikusként érkeztem a református családi Istentiszteletre, ahol szinte senkit sem ismertem. A templom ajtajában először Sándorral találkoztam, mosolygott. A gyülekezet tagjai kedvesen fogadtak, tudtam, hogy jó helyen vagyok. Már nagyon vártam a következőt, mégis el-elmaradoztam…

Kollégám mesélt a Passio próbáról, a másodikra el is mentem vele. Kérdezték tőlem, van-e kedvem beállni Jeruzsálemi asszonynak. Gondoltam miért ne… Először játéknak tekintettem, de alig hogy elkezdődött a próba rájöttem, ez nagyon is komoly. A próbákon szeretettel fogadtatok, sokatokkal kicsit közelebbről is megismertük egymást, bekerültem egy közösségbe, és ez lett nekem a legnagyobb ajándék, egyre jobban vártam a péntekeket. Ha egy-egy szereplő nem tudott eljönni, helyettesítettük. Így lett belőlem, ”helyettes Júdás”.

Egy kedves barátom Júdással azonosított. Ez számomra akkora pofon volt, hogy azt hittem fel sem kelek többet. Ekkor értettem meg igazán mennyire megbántottam, még ha nem is volt szándékos. Azóta sokszor beszélgettünk, így ,,hamis Júdás” tettei, ha nem is megbocsájthatóak, de megérhetőek valamilyen szinten (legalábbis).

Kemény önismereti tréning volt a Passio.

Közel tíz évig voltam felügyelő gyerektáborban, ahol a hét kezdetén ,,szolgálatra jelentkeztem”. A Passio teljesen másfajta szolgálat volt, mert ezt a Jó Istennek, a Gyülekezetnek, és egymásnak tettük. Örömmel teljesítettem.

Köszönöm, hogy megismerhettelek Benneteket.