Kohán Zoltán vagyok, 49 éves, feleségemmel 1999 óta élünk Győr-Szabadhegyen, néhai nagyszüleim házában. 3 gyermeket neveltünk fel, a fiúk egyetemre járnak, lányunk bencés gimnazista. Református kötődésünk nagyszüleinktől ered, nagyapám az Őrségben szolgált református lelkészként, feleségem nagyszülei nagykőrösi reformátusok.

A Teremtő Isten szeretete egyetemistaként érintett meg. Uramnak Jézust vallom, aki által új életem van. Ebben naponta formálódni, az Ő akaratát keresni, gyümölcsöket teremni – ezt tartom feladatomnak. Ez állandó küzdelmet jelent, amiben sokszor kudarcot vallok. A végső győzelem azonban Vele már biztos, ebből lehet új erőt meríteni.

Gépészmérnökként végeztem Budapesten. Autóiparhoz kötődő munkahelyeken dolgoztam mérnöki beosztásban (Philips, Audi, MNR Kft). Jelenleg, ismét az Audiban, gyártástervezőként elektromos hajtásokhoz kötődő méréstechnikával foglalkozok.

A gyülekezethez 1999-ben csatlakoztunk, 2012 óta vagyok presbiter. Részt veszek házicsoportunk, a Református Presbiteri Szövetség és a Gedeon Társaság munkájában.

Presbiterként a gyülekezeti élet kereteinek fenntartásán és fejlődésén szeretnék munkálkodni, keresve a békességet és a megfelelő rendet. Fontosnak tartom, hogy összehangolt csapatmunkában, az egész gyülekezet életét szem előtt tartva, a presbiterek egyéni ajándékaira építve vigyük az ügyeket, imádkozó közösségként Urunk útmutatását kérve.

A főgondnoki tisztségben elsősorban a lelkészeink támogató partnere, aktív munkatársa szeretnék lenni. Képviselni fogom azt a gondolatot, hogy nem oszthatjuk jókra és rosszakra a körülöttünk levőket, mindannyian ugyanannak az Úrnak naponkénti kegyelmére, útmutatására szorulunk. Szeretném erősíteni a gyülekezet belső és külső kapcsolatait, hiszen sokféle ajándékot kaptunk például hittanosokban, ifjakban, diakóniai szolgálatban. Ezeket közel kell hoznunk az egész közösséghez.

Sokféle módon tanúskodhatunk Szabadhegy növekvő lakosságának körében is Urunk szeretetéről, nyitott szívvel kell lennünk a Szentlélek útmutatására. A szomszédos egyházközségek, a tágabb református közösség felé nyitva pedig a hitvallásunk, identitásunk erősítését, az aktuális kihívásokra adható megfelelő válaszokat szeretném megtalálni. Szükség van épületeink megújítására, helyiségeink bővítésére is. A gyülekezet saját erejének, hálából fakadó áldozatkészségének erősödésével bizonyára sikerül épülnünk a külsőségekben is.