Márkné Szalai Éva vagyok. Pápán születtem. Pécsett jártam egyetemre. Középiskolai tanárként dolgozom. Családommal Győrben élek.

Gyerekkorom óta templomba járó ember vagyok. Katolikus keresztségem van, de református hitben nőttem fel. Fiatal felnőttként konfirmáltam.

Ökumenikus szemléletű vagyok. Azt nézem, ami összeköt, nem azt tartom fontosnak, ami elválaszt. Ebben a világban, ahol annyiféle ideológiai támadás éri a keresztényeket, jó, ha tudjuk, hogy testvérek vagyunk. De jó azt is tudni, ami megkülönböztet bennünket; nem vagyok a hitbeli „összemosás” és „elmaszatolás” pártján.

Fontos számomra a teremtésvédelem. Elszomorít a sok szenvedés, ami a világban van. Szerintem emberként és keresztényként is arra kell törekednünk, hogy ne ártsunk az élőlényeknek, és védjük Isten teremtett világát, amit ránk bízott. Nem csak az emberekért, hanem az állatokért és növényekért is felelősséggel tartozunk.

„Mit gondolsz a gyülekezet jövőjéről?”

A gyülekezet jövőjéről nagyrészt azt gondolom, amit az egyház jövőjéről is: az Ige hirdetésében, és az egymásra való figyelésben és törődésben látom.

Igyekszem megismerni más gyülekezeteket is. Hogy élnek, hogy gondolkodnak, hogy oldják meg a problémáikat…. – erre is figyelek, amikor nyaralások alatt istentisztelet után a lelkészekkel vagy gyülekezeti tagokkal beszélgetek. Sok helyen láttam jó kezdeményezéseket. Ami közös: a kommunikációra való törekvés. Ez megvalósult kérdőív formájában, amit istentisztelet keretében osztottak ki. Sokféle gyülekezeti program, kirándulás alkalmas erre.

Gyülekezeti énekkar – ebben vagyok aktív, örülök ennek a lehetőségnek. És örülök ennek a lehetőségnek is, aminek most éppen részese vagyok.