Kedves testvéreim az Úr Jézus Krisztusban! Jézus utolsó mondata ez a kereszten, mielőtt meghal. A megváltás munkáját elvégezte. Bűneinkért az árat kifizette. A Rá bízott feladatot teljesítette. Megnyílt az út az Atyához. Jézus megnyitotta. Semmi nem állhat közénk, semmi nem szakíthat el minket Tőle. Egyenes útunk van hozzá. Halála előtt Jézus így imádkozik: Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet. Jézus imádsággal az ajkán hal meg. Atyja kezébe teszi le az életét. Rábízza magát. Átadja magát Neki. S az Atya gondoskodik Fiáról. Nem marad a halálban. Feltámad. Szükségünk van az életben egy biztos pontra. Egy kapaszkodóra, támaszra. Szükségünk van arra, hogy tudjuk azt, hogy van valaki, akire számíthatunk. Nekünk pedig csodálatos Istenünk van, aki egy ilyen biztos pont lehet. Élő, gondoskodó, megőrző, életet ajándékozó Urunk van, aki nekünk mindig a legjobbat akarja. A legteljesebbet, a legtökéletesebbet. Ezért adta halálra az Ő szeretett Fiát is. És ezt az Istent Jézusért mi is Atyának szólíthatjuk. Atyám. Mi Atyánk. Isten az Atyánkká lett. Bizalmi viszonyban lehetünk Vele. Az Ő gyermekei vagyunk, s Ő, mint tökéletes Atya meg akarja tartani a mi életünket. Boldog, teljes, el nem múló élettel akar megajándékozni és mindent megtesz ennek érdekében. Olyan megnyugtató tudni azt, hogy van Valaki, aki számára fontosak vagyunk, aki törődik velünk. Hogy tartozunk valakihez. Van Atyánk. Nem vagyunk árvák. Egyedül hagyottak, elhagyottak. Vajon ennek fényében, ennek tudatában, ennek örömével, békességével éljük-e az életünket? Vagy elfeledkezünk Róla? Esetleg hátat fordítunk neki, elutasítva Őt és inkább küzdünk, szenvedünk, élünk nélküle saját erőből? Nélküle, az Ő ereje, támasza, vigasza, segítsége, az Ő személye nélkül nagyon nehéz ez a földi élet, ami tele van nyomorúsággal. Megpróbáltatással, szenvedéssel, kudarcokkal. Vele könnyebb. Azzal a hittel, bizalommal, hogy Ő ott van. Velem van, Ő ura és gondviselője mindennek. Nekem is. Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet. Milyen nagy ajándék az, hogy én is kimondhatom ezeket a szavakat. Hogy én is átadhatom magam, az életem az Istennek. Nem kell egyedül gürcölnöm, szenvednem, küzdenem, élni az életem minden örömével és nehézségével, hanem van valaki, akinek a kezébe adhatom magam, életem minden percét. Akire Rábízhatom magam. Atyám, a kezedbe teszem az életemet. Mindent, ami abban van. Annak minden eseményét, történését. Érzéseimet, gondolataimat. Kapcsolataimat. Munkámat, pihenésemet. Rádbízom magam. Viseld gondomat. Őrizz. Segíts. Szabadíts. Gyógyíts. Vezess. Taníts. Töltsd be szükségeimet. Benned bízom. Benned reménykedem. Biztos érezted, tudod azt, hogy milyen az, amikor rá bízod magad. Biztos előfordult már, hogy rábíztál egy helyzetet, problémát, egy kapcsolatot. Letetted a kezébe valamitől való félelmed. És nem csalódtál. Az Úr cselekedett, megoldotta, amit rábíztál, amit átadtál Neki. Vagy odaadtad bűneidet és Ő megbocsátott. Érezted, hogy elvette azok súlyát. Átadtad fájdalmad és Ő gyógyított. Gondoskodott. Gondja volt rád. Aki az Atya kezébe teszi életét, az békességben lehet. Az biztos lehet abban, hogy Neki gondja van rá, így minden félelemtől, aggodalomtól megszabadulhat. Az ilyen ember bízik abban, hogy az Úr ad megoldást élete helyzeteiben. Odafigyel dolgaira. Valaki a kezében tartja. Az Atyai kéz tartja őt. Milyen jó így, ezzel a hittel élni. Milyen jó valakinek a kezébe tenni az életem. Olyan valakinek a kezébe, aki mindenható, és aki határtalanul szeret. Amikor a mindennapokban útrakelünk és felszállunk pl. egy buszra, akkor tulajdonképpen megbízunk a sofőrben. Elhisszük, hogy van jogosítványa, ismeri a szabályokat, a járművet, az útvonalat és elvisz minket a célig. Ha útközben nehézség, gond támad, megoldja. Aki átadja életét az Úrnak, az bízik Benne, hiszen Rábízza magát. Tudja, hogy jöjjön bármi, az Úr nem hagyja el. Ő ismeri az utat, a jó úton vezet, megoldásokat készít, elvisz a célig és a Benne bízónak még a rossz is javára szolgálhat, áldássá lehet. A Szentlélek ajándéka az, ha bizalmi viszony van Isten és köztem. Ha kész vagyok az Úr kezébe tenni az életem. Rábízni magam, bízni Benne és engedni, hogy jelen legyen és cselekedjen az életemben. Munkálkodjon abban, formáljon engem azáltal, hogy átadtam magam Neki. Ha merem átadni magam Neki, akkor Ő formálni, alakítani fog, hogy egyre tökéletesebb legyek. Gondja lesz arra, hogy az életem tisztuljon, hogy fejlődjek, egyre inkább Krisztushoz hasonlóvá váljak, hogy egyre gazdagabb legyen az életem. Gyűljenek a lelki kincsek. Aki átadja magát, az gazdagszik, erősödik, az terem, az áldott lesz és áldássá lesz. Ez az átadottság elősegíti azt, hogy ne csak magunknak éljünk, hanem odafigyeljünk egymásra. Isten Lelke dolgozik bennünk, hogy az Atyától kapott szeretet testet öltsön rajtunk keresztül is a világban; hogy Istennek éljünk. Őrá figyelve. Hogy teremjük a Lélek gyümölcsét. Az Atyának átadott élet egy fejlődő, nem önmagának élő, békességgel megáldott, megtartott élet. Mert aki már ebben a földi életben az Atya kezébe adta életét, Rábízta magát, annak élete örök életre megtartott élet. Halálunk által az Atya egyik kezéből átkerülünk a másikba. – mondta valaki. Valóban, nem esünk ki Atyánk kezéből. Ott maradunk. Ő tart. Az Úr Jézus e földi életében végig az Atyára bízta magát és egész életét átadta neki. Ismerjük életét. Tudjuk, hogy nem önmagának élt, hanem Istennek engedelmeskedve az emberek javát kereste. Átadta magát az Atyának. Rábízta életét Istenre. Ki tudta mondani, hogy legyen meg a te akaratod. A halálban is Rábízza magát. Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet. Jézus egészen átadta, teljesen rábízta magát az Ő Atyjára. És az Atya megdicsőítette Őt. Vele volt életében, majd a halálból feltámasztotta és olyan nevet adományozott neki, amelyre minden térd meghajol. Az Úrnak gondja van ránk is, Benne bízókra. Gondviselőnk ebben a földi életben és átvezet bennünket a mennyei hazába, dicsőségbe. Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet. Te kinek a kezébe teszed? Esetleg tartogatod a saját kezedben? Kire bíztad? Kitől vársz segítséget? Nem mindegy az, hogy kiben bízol, kinek adod át az életed, ki irányít, ki van rád hatással? Mindez meghatározza egész életedet. Lényedet, az emberekhez, az élethez, halálhoz való hozzáállásodat. Nem mindegy, hogy rettegésben, félelemben élsz-e vagy békével a szívedben? Hogy el tudod e fogadni életed eseményeit? Hogy van-e, ami vigaszt jelent? Van-e, ami reményt ad, ami megtart a nehézségek közepette? Nem mindegy, hogy stagnálsz, fejlődsz, vagy éppen egyre mélyebbre süllyedsz erkölcsileg. Nem mindegy, hogy önző módon csak magadnak élsz, csak te számítasz, vagy fontos számodra a másik jóléte is? Nem mindegy, hogy milyen eszmék, tanítások vezetnek, hatnak rád, mi irányítja az életed. Nem mindegy mire építed az életed. Nem mindegy, hogy az életed sorvad, hervad, vagy egyre inkább zöldell, virágzik. Istennel, az élet forrásával életed kiteljesedik. Erősödik, gazdagodik. Nélküle, más hatások alatt pusztul. Nélküle nincs fejlődés, erősödés, virágzás, kiteljesedés, nincs élet. Ő az élet adója, fenntartója, megtartója. Ő a Teremtő, Megváltó és Megszentelő Isten. Aki Atyáddá lett, s te a gyermeke, fia lehetsz, örököse. E földön minden mulandó. Bármibe is vesd bizalmadat, bárminek is add át magad, bízd rá magad valamire, vagy valakire. Egyedül a mindenható Isten az örök. Ő nem szűnik meg, s aki az Övé, aki átadja magát neki, az is örökre megmarad. Kinek adod át magad? Kire bízod rá magad? Az életed, annak minősége, a te jóléted függ tőle. A legjobb helyen szerető Atyánk kezében vagyunk. Ő cselekedje meg Szentlelkével azt, hogy ezt meglássuk és készek legyünk az Ő kezébe tenni a mi életünket. Mindenünket, hogy mindenkor minden körülmény közepette megtartassunk, hogy a halálban is megőriztessünk, hogy örök élet részesei legyünk. Legyen előttünk példa az Úr Jézus! Adja az Úr, hogy Vele együtt mondjuk: Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet. Így legyen. Ámen.