Kedves testvéreim az Úr Jézus Krisztusban! Amikor a tanítványok a jeruzsálemi templomra irányítják Jézus figyelmét, a kövekre, az épületekre, akkor Jézus elmondja nekik, hogy mi lesz a templom sorsa. Nem marad itt kő kövön, amit le ne rombolnának. Ezt követően a tanítványok arról kérdezik Őt, hogy mikor lesz ez és mi lesz annak a jele, hogy mindez bekövetkezik. És Jézus beszélni kezd az előttük álló időszakról, annak történéseiről, a nagy megpróbáltatás idejéről, majd pedig az Ő visszajöveteléről, ahogy arról mai igeszakaszunkban hallottunk. Sok minden előzi meg az Ő visszajövetelét. Nehéz idők, próbatételek, hitet próbáló események. De az Úr biztat: ne aggódjatok, az Lélek mellettetek lesz és segítségetekre lesz. Ő adja majd szátokba a szavakat, amikor szólni kell. Gyűlölnek majd titeket a nevemért, de aki kitart, üdvözül. A nyomorúság napjait pedig az Úr megrövidíti a választottakért. Jönnek hamis Krisztusok, próféták, istenellenes hatalmak, akik megtévesztik az embereket, akik megoldásokat hirdetnek. Mintha náluk lenne mindenre a megoldás, mintha rendezni tudnának minden rendezésre várót. Ne higgyétek, hogy ő a Krisztus. Vigyázzatok, előre megmondtam nektek mindent. Majd a nyomorúság után változás áll be a világban. Jézus visszajön hatalommal és dicsőséggel. Ellenségei meglátják őt, ő pedig összegyűjti a világban szétszóródott választottait, hogy vele legyenek. Azt viszont, hogy Jézus visszajövetele mikor fog bekövetkezni, felesleges számolgatni. Egyedül az Atya tudja ennek idejét. A jelek azonban figyelmeztetnek. Közel van Ő, és bizony, minden nappal egyre közelebb jön ez a nap. Nem kell aggódni, félni, számolgatni, viszont készülni kell. Nem tétlenkedni, nem elnehezülni álomtól, lekötve magunkat a világ dolgaival, hanem az Úr ügyében munkálkodni. Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el. – mondja Jézus. Van, ami mulandó és van, ami örök. Örök az Isten és az Ő beszéde. Vannak kincsek, amik megemésztetnek és vannak kincsek, mennyei kincsek, amik megmaradnak. A világ pedig elmúlik, és annak kívánsága is, de aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké. – írja János. Hogy mulandó ez a világ, hogy valami ma van, holnap pedig már nincs, tudjuk, tapasztaljuk. A földi dolgok nem tartanak örökké. Egy épület ma még létezik, holnap talán már nyoma sem lesz. Lerombolják. A törmeléket elhordják. Talán újat építenek a helyére. Volt, nincs. Egyszer élet volt benne, család lakott benne, ma pedig csak a helye van. Tudjuk, hol állt. Később ezt is elfelejtik. Ma még valaki az életem része, összetartozunk, holnap talán már nem. Elválnak útjaink. Véget ér a kapcsolat. Ma még foghatom valakinek a kezét, holnap el kell engednem. Elválaszt a halál. Ma még időt tölthetek a családommal, holnap már elválaszt a távolság. Ma még zöldell minden, aztán jön az ősz és sárgulni kezdenek a levelek, majd lehullanak. A fizetésből, a nyugdíjból is minden nappal egyre kevesebb lesz és várjuk az utánpótlást. Nem maradnak úgy a dolgok, ahogy voltak. Változnak, múlnak. Egyedül Jézus, az Úr az, aki örök, nem változik. S maradandó az, ami hozzá kapcsolódik, kötődik hozzá. Vele együtt megmaradunk mi is, akik szeretjük Őt, hiszünk benne. Vele és egymással együtt leszünk az örökkévalóságban, állandó szeretetkapcsolatban. Ott többé nem kell elválni. Nélkülözni egymást, bármit is. Aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké. Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. – mondja Jézus. S milyen jó, hogy Jézus elénk tárta az Atya akaratát. Jézus tanított Isten és ember szeretetére. Szóval és tettel egyaránt. Beszédei, tanításai, igehirdetése életünket, az életet, magamét és azok megtartása másokét is segíti, jobbá teszi. A helyes úton vezet, tart velük. Ha Őrá alapozzuk életünket, megtartatunk itt e földön és megtartatunk az örök életre. Gondolhatunk most itt a kősziklára épített házra. S, hogy a jövőnk függ attól, hogy mennyire kapcsolódunk Krisztushoz, mennyire ragaszkodunk Hozzá, beszédeihez az kitűnik szavaiból, amikor így szól: Mert ha valaki szégyell engem és az én beszédeimet e parázna és bűnös nemzedék előtt, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor eljön Atyja dicsőségében a szent angyalokkal. Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el. De az én beszédeim nem múlnak el. – vonatkozik ez arra, amit számukra a templomról, a nagy megpróbáltatás idejéről, visszajöveteléről kijelentett, de minden tanítására és igehirdetésére is. Ezek mindvégig érvényben maradnak. Milyen jó ezt tudni! Ennek mentén kell a mindenkori hívőnek, gyülekezetnek élnie az életét és így visszavárni Urát. Sokan szeretnék tudni, hogy mikor jön vissza Jézus. Mások nem foglalkoznak a kérdéssel, nem érdekli őket, nem is hiszik ezeket a szavakat, míg sokan sokszor talán belefeledkeznek a hétköznapokba, leköti minden energiájukat, figyelmüket a világ, s Krisztus és az Ő beszéde kiesik a látóterükből. Jézus inti, figyelmezteti övéit arra, hogy legyenek készen. Amit mondott, az be fog következni. Számolgatni felesleges, viszont úgy kell élni, hogy bármikor visszajöhet. S ezt minden tanítványának, minden gyülekezetnek mondja: amit pedig nektek mondok, azt mindenkinek mondom: Vigyázzatok! Ahogy az idegenbe készülő ember, amikor elhagyta házát, átadta szolgáinak a hatalmat, és kiadta mindenkinek a maga munkáját. Jézus is eltávozott testben e földről, de övéit feladattal bízta meg. Átadta hatalmát. Adta és adja erejét, hogy folytassuk munkáját. Tegyük azt, amit Ő tett. Ő velünk együtt munkálkodik. Adja erejét, Lelkét, hogy mi is gyógyítsunk, vigasztaljunk, szabadítsunk, életre keltsünk holtakat (reményt adjunk, szeressünk), hirdessük a jó hírt: Isten szeret, van örök élet; beszéljünk az Istenről és dolgairól, a keresőknek az igével utat mutassunk, tanítsunk. Jézus állandó vigyázásra, készenlétre hív, ami a ránk bízott munka elvégzését jelenti, ami ahogy mondja: Minden nép között hirdetni kell az evangéliumot. Így kell Őt visszavárni. Szolgálatban, szolgálva Őt, odafordulva mások felé az igével szavakkal és cselekedetekkel. És így várjuk Őt mi is, mint hívők, mint gyülekezet. Olyan sokféleképpen teszünk róla bizonyságot, olyan sok módon hirdetjük az örömhírt. Szeretetszolgálatunkon keresztül (idősek látogatása, rászorultak megsegítése), egy-egy testvér, kicsi vagy nagy felkarolásával, támogatásával. Épületeink karbantartásával, rendbentartásával, hogy legyen hely, ahol hangozhat az ige, ahol összegyűlhetünk hitük erősödésére. Keresztyén irodalom terjesztésével, táborokkal, hitoktatással. Énekkel, hangszerrel dicsőítve Őt, bizonyságot téve Róla – ha gondolunk most akár a jövő heti örömkoncertre, és még sorolhatnánk, hiszen olyan sokan oly sok módon szolgálunk a gyülekezetben, környezetünkben. Te hogyan hirdeted, hogyan tudod hirdetni az örömhírt? Hogyan várod vissza Uradat? Milyen szerepet kap Ő és az Ő beszéde az életedben? Legyen áldott az Úr az Ő örök igéjéért! Azért, hogy szól hozzánk, hogy kijelenti mindazt, amit szükséges tudnunk. Hogy igéje igaz, hogy azzal erősít, vigasztal, tanít, vezet, megtart. Támaszkodhatunk rá, nem csal meg. Hozzáigazíthatjuk életünket. Legyen segítségünkre abban, hogy soha ne szégyelljük Őt és az Ő beszédeit, az örök élet beszédét, hanem épp ellenkezőleg, bátran éljük meg Benne való hitünket, az igét, hirdetve Őt másoknak, így várva őt vissza. Ehhez adja Szentlelkét, Lelkének erejét és legyen áldott azért, ha mindezt idáig is tettük, és segítsen bennünket ebben továbbra is! Ámen.