GYŐR-SZABADHEGYI

A Nagyheti, Nagypénteki eseményeknek az évek során mindig más-más mozzanata volt hangsúlyos számomra. Isten kegyelméből az ünnepre készülés során, minden évben adatott újabb és újabb tapasztalat, mely a hit útján vezetett. Győrben a Káptalan dombon látható, Keresztről lehajoló Jézus szobrának üzenete, ma is fogva tart. A sok évvel ezelőtt a gyülekezeti teremben levetítésre került, akkor megjelent PASSIÓ c.  amerikai film meghatározó volt számomra. Ez volt akkor életemben a legfájóbb Nagypéntek, amikor kendőzetlenül elém tárult Jézus szenvedéstörténete. A Gecsemáné kertben forgatott első jeleneteket minden évben megnézem. Ez a film elém tárta azt, melyet eddig a Szentírás soraiból, vagy a médiában erősen kozmetikázott alkotások üzenetéből sejthettem: Jézus Krisztus Isten fia, és Ember is volt! Ez hozta számomra még közelebb Megváltónk tanítását. A filmbéli jelenetek mutatták Jézus megalázottságát, félelmét, elhagyatottságát, és kiszolgáltatottságát. Az Őt körülvevő belső tanítványi körnek, és népének bizonytalanságát, kíméletlen árulását, a főpapok ellentmondást nem tűrő ítéletét hitelesen mutatta meg a nézőnek ez a film.

Ebben az évben böjti időszak és Nagyheti készülődésünk, Nagypéntek eseményei gyülekezetemben egészen felülírták az eddigi hitbéli tapasztalataimat és az ünnepi készülődést!
Nagypénteken gyülekezetemben nemcsak nézői, vagy hallgatói voltunk Krisztus elfogásának, elítélésének, keresztre feszítésének. Krisztus szenvedéstörténetét nemcsak képernyőről láttuk. Nemcsak a Szentírók sorai által idéztük fel Istentiszteleten és otthon hitünk legmélyebb titkát: gyülekezeti tagokkal, barátainkkal a PASSIÓ történetét drámajátékban élhettük át és adhattuk elő a Győr-Szabadhegyi Református Egyházközségünk templomában.

Ifis lányaink, Flóra, Mesi, Zsófi, valami egészen újat hoztak számunkra 2023-ban: egy keresztyén író általi alkotást, hiteles forgatókönyvet, mely alapján a szenvedéstörténetet közösségünk tagjaival vihettük színre.  
PASSIÓ történetének nem külső szemlélője, hanem részese lenni, valami egészen más, szavakkal nehezen leírható érzés. A fiatalok biztos kézzel osztották ki a szerepeket a felnőttek és egészen ifjú szereplők számára is. Az Ő választásuk alapján Jézus  hangját Lelkészünk adta. Tőle hangzottak el az események Szentírásból ismert Igéi. E főszerep mellett a két kulcsszereplő, a Kísértő és a Vasárnapi Keresztyén’ fiatalember alakítása, két olyan testvérre esett, akik élő hitének köszönhetően mi résztvevők, és a nézők, több százan együtt sodródtunk bele a nagypénteki jeruzsálemi eseményekbe. Az ő párbeszédükből bontakozott ki a történet: ahogy tusakodtak egymással az emberi gyarlóság és jóság, kegyelem és kegyetlenség, és hogyan győz Isten mindent felülíró akarata. Az előadáson hol óriási harag, hol mérhetetlen fájdalom, tombolt bennem. Fájt az igazság, fájt tükörbe nézni, látni emberi gyengeségemet gyarlóságomat, miközben ébredezett Istennek mindenütt, a legmélyebb fájdalomban is jelenlévő szeretete.
Jézus és az őt elítélő Pilátus szerepét Apa és Fia kapták, akik szintén gyülekezetünk tagjai. Nem színészi játék folyt az átmenetileg félretolt Úr asztalának helyén, kicsi templomunkban. Hittel előadott szerepek, bizonyságtételek történtek, csupán mozdulatok által. Az Úrvacsora jelenetben szavak nélkül mutatta Jézus mindannyiunknak: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Az előadás 18 jelenete során a Tanítványok, római katonák, főpapok, Barabbás, Veronika, Mária Magdolna nehéz szerepét játszó testvérek játéka tette teljessé, és élővé, átélhetővé Nagypénteket.

Mária szerepében tudatosodott bennem: az anyai féltés és aggodalom, a minden követ megmozgató Isteni szeretet belénk kódolt ösztöne milyen elképesztően mélyről fakad. Évezredek óta hány generáción át köti össze az édesanyákat a világon, határokat nyelveket áthidalva. Mennyi kinccsel halmoz el, milyen végtelen a szeretete, hogy évről évre felnyitja a szememet: asszony figyelj, te is az én szeretett gyermekem vagy.
Jeruzsálemi asszonynak lenni - aki egy hete még a felsőruháját is leteríti az érkező Jézus elé, pénteken pedig meg „feszítsd meg”-et kiált a tömegben megerősítette számomra: alapos önismeret nélkül Istenismeretem gyenge lábakon fog állni. Ez az élmény önvizsgálatra indít ma is, és minden napomon!
Fotós barátaink a gyülekezetből, közelről, és távolabbról érkezett testvérek olyan pillanatokat örökítettek meg az előadás során, melyeket az események forgatagában megélhettünk, de utólag rájuk tekintve, újabb részleteket fedezhetünk fel: Isten lenyomatait, kézzel fogható bizonyítékait annak, hogy Szentlelkével velünk volt ott a templomban Nagypénteken is.

Sokan jöttek gyülekezetünkön kívülről is hozzánk, hogy részesei lehessenek a Megváltó történetének. Így az ifjú rendezők egyben Jézus Missziós parancsát is teljesítették: „Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet..”
 
Mit tett Krisztus értünk Nagypénteken? A PASSIÓ történetének előadása bepillantást engedett megváltásunk titkába, -Jézus Krisztus Nagypénteken kifizette minden tartozásunkat, ahogy a Húsvétkor a szószékről hangzott-, így közösen élhettük át Isten irántunk való végtelen szeretetét.